A tiffany üveg és én

 A művészek nagy része el szokta mondani magáról, hogy már gyermekként is a rajzolás/festés volt a mindene. Ez természetesen rám is igaz, olyannyira, hogy általános iskola 1. osztályában, amikor a tanítónő végig kérdezte az osztályt "Mi leszel, ha nagy leszel?" határozottan válaszoltam, hogy festő(művész). Ehhez képest bolti eladónak tanultam és számos munkaterületen dolgoztam, amelyeknek a világon semmi köze nem volt a művészethez. Kamasz éveim elmúltával abba hagytam a rajzolást, ami addigi életem egyik legfontosabb része volt. Felnőttként a munka, gyermeknevelés, megélhetés, lakhatás került a fókuszba. Néha a fiamnak rajzoltam és ennyi.

Galambot ábrázoló tiffany üveg kép

A rajz hosszú évekig eszembe sem jutott. Végül a válásom utáni években, amikor felismertem, hogy mennyire eltávolodtam önmagamtól, nyomtam egy restartot és visszanéztem a kamasz énemre: mi motivált, mi érdekelt, milyen terveim voltak? Egy válasz volt mindenre: rajz. Fogtam egy ceruzát és egy rajzlapot elkezdtem lerajzolni a szobanövényem, ami a hálószobámban lakott. Vajon tudok még rajzolni? ...

Kiderült, hogy ez is olyan, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni. Ezután hónapokig vívódtam, hogyan tovább, hiszen a család és munka mellett nem sok időm volt az önmegvalósítás ezen formájára. Ráadásul nem pusztán a rajzolás kezdett hiányozni. Eredetileg művészi pályán szerettem volna indulni, viszont csak közepes tanuló voltam, így lettem eladó. Újra foglalkoztatni kezdett a gondolat, hogyan valósítsam meg életem nagy álmát. 

Felnőttként már tudtam, hogy nem szentírás iskolázott, diplomás művésznek lenni. Keresni kezdtem először magamban, hogy mi érdekel. Nem tudom honnan jött a gondolat, de kitaláltam, hogy üveggel akarok foglalkozni. Ekkor még üvegfestésre gondoltam. A tiffany üveg ismeretlen volt számomra, míg egy ismerősöm figyelmembe nem ajánlotta. Utána néztem mi ez és nagyon megtetszett, ekkor a készítés módjáról eszközeiről még semmit nem tudtam, de nagyon érdekelt.

Végül egy rajztanárnő kis kézműves műhelyében tanultam meg a tiffany technika alapjait. A technikához szükséges alapfelszerelésem karácsonyi ajándékba kaptam egy gazdag cégtulajdonostól, akinél takarítottam. Ha sikerült némi pénzt rászánni, vettem kisebb művészeti üveglapokat, ón pálcát és sablonkönyveket. Így kezdtem megtanulni a tiffanyzás csínját-bínját. 

Végül egyre vadabb ötletek pattantak ki a fejemből: bögre mécsestartó, dísztányér, különleges tál, ember ábrázolás. 

"naplemente" mécsestartó

Macska motívumos mécsestartók

"Rafael arkangyal" tál

Art deco stílusú dísztányér

Esprit és Emotion a konyhaszekrényem üvegei

Időközben volt egy-két megrendelésem, amelyeknél rájöttem, hogy a hagyományos üvegművesség nem nekem való. Nem okozott örömet megrendeléseken dolgozni. Egy korlátnak és csak szalagmunkának éltem meg. Mást akartam. Művészetet. 

Több lehetőséget láttam a technikában és az üvegben, mint egyszerű dekoratív épületüvegeket, vagy dísztárgyakat. A tiffany lámpától pedig máig kiráz a hideg.  Képzőművészként kezdtem dolgozni az üveggel. Festményeket akartam készíteni, ahol festék helyett színes üvegeket használok. Ez egy új út volt, ami már egy másik történet.